2014. április 13., vasárnap

▲ 2. Chapter ▲

   Sziasztok! Meghoztam a második részt! Nem volt ihletem megírni, se türelmem, se időm, de azért valamit összehoztam. Csupán csak háromszor írtam át, és remélem a végeredmény jól sikeredett.

U.i.: Szeretném megköszönni a komikat és a pipákat. Nagyon hálás vagyok érte!♥
Xx.Zselyke.

   Ez az öt sült bolond egész órán beszéltek, na nem mintha én nem azt csináltam volna, de könnyebb a másikban megtalálni a hibát, mint saját magunkban, nem? 
Lassan, de az első óra is eltelt. Lizzel az oldalamon kisétáltunk a teremből és a szekrényeink felé vettük az irányt. Ekkor láttuk csak meg, hogy a mi szekrényeinkkel szemben álldogál újabb öt darab rikító pirosra festett tárolódoboz szerűség, amiken az öt fiú neve szerepelt. Hurrá! Nem elég, hogy egy padsorba ülünk, még a szekrényeink is egymással szembe vannak. Jöhet még ennél rosszabb? 
   És a választ a kérdésemre nemsokára meg is kaptam! Ugyanis a következő óra zene óra volt. Imádom a tanárt. Eléggé fiatal. Tökéletesen álló barna haj, égszínkék szemek. Maga a tökély, és hát nem okozok meglepetést, ha azt mondom, hogy az egész suli lány diákja oda van érte. 
   - Rendben - csapta össze a két tenyerét Mr. Roussel - Van egy kiváló ötletem. Ugye mindenki tisztában van azzal, hogy minden év végén a ballagók közül egy páran előadnak egy vagy több produkciót. Ez most sem lesz másképp. Mivel a köreinkben köszönthetjük az öt jól ismert énekesmadarat, arra gondoltam, hogy ők is szerepet kapnának a műsorban. Nos... nem lesz semmilyen búcsúztató a tanároktól, se semmi, csak szimplán dalokat adnánk elő. Én már összeállítottam egy csapatot, ám, ha valaki még szeretne jelentkezni, akkor ők is természetesen felléphetnek. A személyek akikre gondoltam azok Elizabeth és Everly. Nem csak azért választottam őket, mert kitűnő hangszínük van, hanem azért is, mert képesek előre meglátni a produkciót. Okosak, tehetségesek, szépek, és minden tekintetett magukhoz vonzanak.  Minden gond nélkül rájuk bízhatom ezt a fontos feladatott, mert tudom, hogy hatalmasat tarolnának. Melléjük pedig még az öt srác is fog csatlakozni, így egy fergeteges produkciót fognak kreálni és bombasikert aratunk. Ez lesz a suli történetében  legelképesztőbb előadása. Srácok, a mai napotokat lemondtam, sőt még a holnapit és a holnaputánit is lemondtam...azaz nem lesznek órák megtartva, mivel pénteken ballagás és fellépés lesz, eléggé elhúztuk az időt, hamarabb is szólhattam volna, elnézést, az én hibám! De így remélem mindenkinek jó lesz. Tudom, hogy egy káprázatos műsorra számíthatunk skacok, így hát, sok sikert! Lehet menni próbálni! - fejezte be a mondanivalóját.
   Nagyon jól esett a tanár beszédje. Az, hogy ennyire megbízik bennünk, de azért ezt a "fergeteges" műsort az öt bohóc nélkül is meg tudjuk csinálni. Viszont eléggé furcsán is beszélt egyben, úgy, mintha egy versenyen lennénk legalábbis. 
      Lizzel kisétáltunk a teremből, majd a szekrényünkbe tettük a dolgokat, amikre nem lesz szükségünk, és elindultunk a zeneterem felé, ahol már az öt fiú várakozott ránk.
   -Sziasztok! A nevem Liam Payne. - nyújtotta kezét a magas, barna szemű srác. Igazából aranyos volt tőle, hogy bemutatkozott és nem úgy kezdte, hogy "Gondolom nem kell bemutatkoznunk!".
Liam után a többiek is bemutatkoztak.
   - Milyen fellépés is lesz? Nekünk senki nem szólt semmit! - szólalt meg Zayn.
   - Hát, minden évben van egy év végi fellépés a ballagóknak... - válaszolt Liz , de a göndör félbeszakította,
   - Mi is ballagunk? - kérdezte. 
   - Ezek szerint igen. - válaszoltam egyhangúan.
   - És vizsgázunk is? - váltott a szőke. 
   - Fogalmunk nincs, de szerintem csak az előadásban vesztek részt. - válaszolt a szőke kérdésére Liz. 
   -Rendben, és gondolkodtatok azon, hogy mit akartok előadni? Esetleg énekelni akartok, vagy valami mást? - szólalt meg Louis is.
   - Szerinted miért jöttünk a ZENETEREMBE? - vágott vissza neki Harry.
   - Még nem tudjuk. Vagyis nekem lenne egy ötletem. Mi lenne ha két produkciót adnánk elő? Lehetne egy saját dal és egy már ismert dal. Mit szóltok? 
   -Igen? És hogy akarsz három nap alatt egy jó felépítésű dalt írni? - t
ette Niall a kezét Liz vállára.
    Ez aranyos. Úgy viselkednek mint a normális emberek. Bolond voltam, hogy előre egy rossz képet állítottam be róluk a fejembe, Hiba volt. Egész rendesek, és úgy viselkednek, mintha ezer éve ismernénk egymást.
        Ahogy Niall befejezte, Liz azonnal rám nézet és őt követően mind bámulni kezdtek. Tudtam mire gondol Liz, de sürgősen elfelejtheti, hogy az én drága dalocskámat, amit a két szép kezemmel írtam előfogjuk adni egy szaros ballagáson. Nincs az a kincs.
    Két óra múlva már a dalomat próbáltuk. Igen, a szentekre megesküdtem, hogy bizony az én dalomat nem fogjuk előadni, de hát Liz mindig eléri amit akar, ez most sem volt másképp.
    - Áj! Ez így nem lesz jó. - kiáltott fel Liam hirtelen - Harry és Louis. Ne civakodjatok már az Isten szerelmére, könyörgöm, azon a  kicseszett Colán. Még egymillió darab van a kinti automatában. - nyugodott le a vége felé Liam. Bár hiába való volt a "kitörése" a srácokat nem hatotta meg. Mikor eztz Liam is észrevette, lemondóan sóhajtott majd hanyatt vágta magát, lefeküdt a földre és kiterült mint egy szőnyeg. 
   Egy óra fele járt az idő. Nekem meg Liznek nagy kedvünk volt hazamenni, de a srácok a fejükbe vették, hogy ezt a dalt még ma "összerakjuk".
   Elkezdtük előröl a dalt. Hibátlanul ment, nagyon szuperül hangzott. Épp Niall szólója következett volna, mikor megcsörrent a telefonom. Justin egyik jól ismert száma, és egyben az én egyik kedvenc dalom is tőle, az As Long As You Love Me vette kezdetét, jelezve, hogy rég nem látott barátom hív. Gyorsan telefonomhoz rohantam, majd táskám tartalmát a földre borítva kezdtem el keresni a telefonom, ami mint kiderült a széken ücsörgött. Hüvelykujjamat végighúzva a kijelzőn vettem fel a telefont.  Ahogy felvettem Justin édes hangja köszöntött a vonal másik végéről.
    - Szia prücsök! Mi újság? - köszöntött aranyosan. Annyira imádom. A prücsök névhez visszatérve, az esetek 80%-ában mindig így szólít.
    - Just! Szia. Próbálunk. Mi újság veled? Merre vagy? Hiányzol.- daráltam a szavakat, közben pedig úgy mosolyogtam, mint egy vadalma. 
    - Te is rettenetesen hiányzol nekem. Most épp Jamaicában vagyok és kb. fél óra múlva kezdődik a koncertem. 
  Ahha, persze, Jamaica. Rossz húzást ez, Biber! Azt hiszed át tudod verni azt a lányt, aki az egész "programfüzetet" úgy ismeri, mint a tenyerét? tudom, hogy Jamaicába nem megy idén.
    -Justin! Édes, drága egyetlenem. Elárulok egy hatalmas titkot neked, édesem. Piszkosul rosszul hazudsz! - jelentettem ki.  Hát igen, ez köztudott. A vonal végéről csak halk nevetést hallottam. 
    - A francba, pedig még gyakoroltam is! Úgy látszik, még nem tökéletes. - kuncogott továbbra is.
    - Nem. Sajnálom, de nem. - tetettem a "szomorút".
    - Csak nehogy megszakadjon a szíved a rettenetes nagy sajnálattól babám. - hallottam meg a hangot, de immár kétfelől. Az egyiket a telefon túloldaláról. A másikat pedig a hátam mögül. 
   Hirtelen megfordultam, és mosolyogva mértem végig Justint, aki az ajtófélfának támaszkodva fogta a füléhez tartott telefont. Nem akartam hinni a szememnek. De hát, igen, itt van. Hiper- szuper sebességgel kezdtem el rohanni felé. Ő közben kecsesen elrugaszkodott az ajtótól és kitárta karjait, én pedig boldogan zuhantam beléjük. Szorosan öleltem magamhoz, mélyen beszívva bódító illatát. Hosszú percekig öleltük egymást és idilli pillanatunkat Mr. Styles krákogása zavarta meg. Ekkor kibontakoztunk egymás öleléséből és a többiek felé fordultam. Hat vizslató szempár figyelt minket és mindegyikük arcán széles mosoly ülepedett. Liz is elkezdett "vágtatni" Just felé, majd egy ölelésbe zárkóztak. Mikor Liza is elengedte Biebst, Ő illedelmesen odament a srácokhoz, majd a jó öreg ''vállösszekoccintós'' kézfogással vagy öleléssel, - nevezze mindenki annak aminek akarja - köszöntötték egymást.

  

2 megjegyzés: