2014. március 11., kedd

▲ Prologue ▲

Sziasztok! Meghoztam a prológust. Remélem tetszeni fog, és akad pár olvasóm.
 Xx. Zselyke.


- A barátság mindennél fontosabb. A barátság több, mint a tehetség. Majdnem ugyanannyi, mint a család. Ezt sose felejtsd el! - puszilt homlokon Biebs, majd elindult, a hatalmas szárnyas jármű felé.

   Három hónap. Három kemény hónap telt el azóta, hogy elment. Nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rá. Na jó. Ez egy kicsit szerelmesen hangzott. Nem, nem vagyok szerelmes Justinba. Ő olyan nekem, mintha a bátyám lenne. Csecsemőkorunk óta ismerjük egymást, és körülbelül  azóta vagyunk legjobb és elválaszthatatlan barátok.

   Most épp a világot járja. Két hete beszéltünk utoljára, és rettenetesen hiányzik. Rengeteget van távol, nem is csoda, igen felkapott személyiség. Húsz évesen mindezt elérni nem kis munka. És én nagyon büszke vagyok rá.
   16 éves vagyok, Ontarioban élek édesanyámmal, kisöcsémmel, Thomasszal és bátyámmal, Bradlyvel.
Idén végzem a sulit, és szeretnék továbbtanulni... talán óvónőnek, vagy esetleg tanítónőnek. Justin erről hallani sem akart. Mindig azt hajtogatta, hogy én majd vele fogom járni a világot, és semmi más dolgom nem lesz, csak a hasamat süttetni a napon. Épp ez az amibe én belehalnék. A nagy semmittevésbe. Szó sem lehet róla. Imádom a gyerekeket. Sokat pesztrálom a bátyámat és az öcsémet is. Jó igen, ez elég furcsa, de a bátyám olyan, mint egy nagyra nőtt öt éves gyerek.
   Anyu fotósként dolgozik, és egy cég büszke tulajdonosa. Apu 8 éve hagyott el minket. Azóta felénk se nézet. Egy SMS-t sem dobott, mint például: " Hé, nyomorultak, NO PARA élek". Sosem keresett, és ami a legrosszabb, hogy szegény Tom nem is ismerhette meg az apját, bár nem sokat vesztett vele. 
   Még a "pesztrálkodás" mellett  -na nem minthogyha ez olyan, imádnivaló elfoglaltság lenne- szeretek például sportolni, azon belül pedig kosarazni vagy esetleg focizni is, de a deszkázás sem áll messze tőlem. Deszkázni még régebben tanított meg Justin és Liz, emellet a rajzolás is közel áll hozám. Rajzolni szeretek, akárcsak énekelni, de, hogy mennyire tudok, az már egy másik dolog. Liz egy elbűvölő lány. Hét éve erősíti szoros barátsági csapatunkat Justinnal. Édesapjával él. Szülei hét éve váltak el, így került Ő ide, Ontarioba. 
   Imádom a barátaimat, ők azok, akik mindig mellettem állnak, és valójában olyanok vagyunk mint egy család, egy kicsi család, tele szeretettel és törődéssel. 


Hát, ennyi lett volna a prológus. Ha tetszett akkor nyomjatok egy Lájkot. 
(következő rész 2 komi után)

6 megjegyzés:

  1. Nem igazán tudok sok mindent írni, mert a véleményem már bővebben kifejtettem élőben is. Várom az első részt! x.

    VálaszTörlés
  2. nagyon jó a blogod siess a kövivel:) xx

    VálaszTörlés
  3. ígéretesnek ígérkezik! :) #eztmostjólmegmondtam :) hamar kövit! :)

    VálaszTörlés